II. fejezet

Nagyon féltem. Féltem, hogy lebukok, de tudtam biztosan, hogy minden remekül meg van oldva. Az egyetemen elintéztem, hogy tudjak tovább tanulni, persze az új nevem Annabelle Catherine Jones, New Yorkba születtem, és azért jöttem el onnan, mert meghalt a nagymamám és nem bírtam a régi közben lenni. Jó kis történet nem?

Delaware-ben egy kollégiumba kapok szállást, ezt is ügyesen el tudtam intézni, nagyon sok mindenhez hozzá tudtam férni a szakom miatt. Lucy egyik ismerőse csinált áligazolványokat így egyszerűen meg tudtuk oldani a kérdést, de később eredetiket kell beszereznem, azzal az indokkal, hogy elhagytam őket. Persze ugye kérdéses volt, hogy milyen fényképet rakunk be, hiszen kitudja majd, hogy fogok kinézni, de végül a szőke göndörnél állapodtunk meg, és a photoshop segítségével ezt is meg tudtuk oldani. Annyira imádom, hogy ennyire fejlett a technológia.

Tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor elindultam, de nagyon fáradt voltam. Nagyon sokat kellett vezetnem, mivel be fognak valószínű jelenteni eltűntnek sok helyen fognak majd keresni, befolyásos szülők meg ilyenek, de hagytam olyan nyomokat, hogy inkább saját akaratomból szöktem meg, minthogy valaki elrabolt volna, vagy megölt. A szüleim eleinte biztos szomorúak lesznek, de majd adok magamról jelet nekik is, hiszen kell a pénzük ezt a kis kiruccanást is általuk tudtam megtenni, hiszen minden hónapba küldtek nekem némi zsebpénzt, amit mindig félretettem úgy, hogy Zack ne tudjon róla. Ránéztem a bal kezemre és ott virított még mindig a gyönyörű gyűrű a kezemen. Nézegettem egy ideig és gondolkoztam, hogy most kidobjam, vagy beadjam a zaciba és arra jutottam, hogy inkább beadom, és majd kiderül mennyit költött erre az én drága exem. Legalább kezdésnek lesz ennyi költeni valóm, hiszen nem sok ruhát hozhattam magammal, meg csak azok vannak nálam, amiket Lucy berakott és, ahogy őt ismerem igencsak kurvás ruhák azok. Imádom Lucyt, de olyan ribisen tud öltözködni, meg a viselkedése is olyan, ha egy buliba voltunk, és egy pasi megjelent mindig rá mászott, de nem hibáztattam. Szeretet hiányos a picike, csak mindig rossz embernél kopogtatott.

Már vagy 5 órája vezethettem, amikor úgy döntöttem elég messze vagyok és egy kisebb városba betértem, hogy egyek valamit és pisiljek. Semmi feltűnés nem volt. Tényleg nem volt semmi probléma azt hittem megnéznek vagy valami, de az emberek ugyanolyan normálisan viselkedtek, mint otthon. Annyira jó érzés volt szabadnak lenni, hogy azonnal felhívtam volna Lucy-t, hogy elújságoljam neki, de tudtam, hogy nem szabad ilyen korán, mert még a végén a tervemből nem lesz semmi. Azért igen kíváncsi lennék Zack fejére. Amikor majd megeszi a guta, hogy hol lehetek, és nem találja a helymeghatározós mindenségét, a telefont se veszem fel. Azért arra a fejre kíváncsi vagyok. Remélem, megtalálják a kis nyomokat, amiket otthon hagytam. Egy két végcsepp tőlem itt, ott. Egy két kép, ahol kicsit kékebb foltjaim vannak. Egy elveszett barátnő, aki csak annyit hallott utoljára tőlem, hogy panaszkodok neki, hogy veszekedtünk. Remélem Zack lesz az első számú gyanúsított.

Rendeltem magamnak egy hamburgert, meg egy kávét, hogy erőre kapjak, és folytathassam az utamat. Több mint 32 órát kell majd utaznom, és végig nekem kellesz vezetni egy kicsit húzós, meg, amikor oda érek, majd a legjobb formámat kell nyújtanom. Tudtam, hogy nem vezethetek koromfeketeségbe, mert nem annyira ismerem az utat, szóval sötétedés előtt találnom kellene egy motelt, ahol aludhatok és megfürödhetek.

Újra beszálltam a kocsiba, és útnak indultam, még szerencse, hogy volt a kocsiba rádió, mert különben szétuntam volna a fejemet. Imádtam vezetni, de ilyen sokáig sosem szerettem. Elfáradok, és nem tudok annyira koncentrálni, de ez a kicsi pihenő meghozta az erőmet. Számolgattam, hogy kb sötétedéskor hol fogok járni, és szerencsétlenségemre nem tudtam megnézni az okos telefonomat, mert azt is otthon kellett hagynom. Végül arra jutottam, hogy kb 9-kor mindenképp szállást kell találnom, mert akkor igen sötét lesz már. Még csak 7 óra volt, szóval két órát kocsikáztam, és szerencsémre találtam egy kisebb motelt, ahol helyet is tudtak adni nekem. A belvárosba volt a motel, szóval felvittem a dolgaimat, egy kevés pénzt magamhoz vettem, és elindultam, hogy vegyek némi friss kaját magamnak vacsorára, holnap reggelire, és az útra. Tudtam, hogy nehéz utam lesz, mert összesen 32 órát kocsikáznom kell az nem kis idő, mindenki elfárad benne. Még most annyira nem voltam elfáradva, de holnapra biztos el leszek nagyon fáradva. A boltba vettem magamnak sok energiaitalt holnapra, gyümölcsöket és mikróba megcsinálható kaját, és péksüteményeket. A pénzemet is be kell osztani, mert, ha túlságosan költekezni fogok, akkor nem marad semmi pénzem, és abból csak a probléma lenne.

Mikor visszaértem a motelbe nagyon elfáradtam, a mikróba beraktam a sajtos makarónimat és tv nézés közbe megettem. Semmi mást nem csináltam, csak egy jó forró zuhanyt vettem, hogy lemossam magamról az otthoni mocskokat. Lucy gondoskodott nekem ruhákról, de pizsamát nem rakott be nekem, ezért egy kicsit bővebb pólót vettem fel, hogy egy kevésbé kényelmetlen ruha legyen rajtam.

A régi stílusomat nagyon sokat kedvelték, mert nem az a fajta nagyon divatos, szűk ruhák jellemezték, hanem egyediek és csinosak, ezeket bánom a legjobban, hogy ott kellett hagynom. Lucyval olyan ruhákat szedtünk össze, amit senki se gondol, hogy az én stílusom. Tipikus cicababás, mondhatni kurvás ruhákat szedtünk össze, hogy legyen változás. A hajamat szőkére szívattam le, azt is nagyon sajnáltam, mert sosem festettem előtte, mert gyönyörű barna hajam volt, de a menekülés miatt érdemes volt. Tengerkék szemem volt, sokan dicsérték, mert nagyon illet a hajszínemhez, mert a hajam kihangsúlyozta a szememet is, de azt mondják a szem is olyan, mint az ujjlenyomat, mindenkinek másmilyen, ezért barna kontaktlencsére váltottam, és ezennel megalakult egy újabb barbie kurva.

Sokan most megkérdezhetnék tőlem, hogy miért menekültem el? Vannak más megoldások. Igazándiból én is így voltam eleinte vele, hogy vannak más megoldások, de Zack szülei annyira befolyásos emberek, hogyha perre mentem volna, akkor biztos börtönbe is zárnak e miatt a dolog miatt, pedig ebben nem én voltam a hunyó. Tudták mi az én gyengém, ami nem más, mint a szüleim. A szüleim nem tiszta módon annyira gazdagok. Nem szeretem őket, sőt kifejezetten nincs semmi érzelmi kötöttségem irántuk, mert sosem foglalkoztam velem, de tudtam, ha őket sittre vágják az én életemnek annyi, mert mindig Zackek kívánságukat kellett volna lesnem. Ezt azért tudom, mert egyszer belekóstoltam, amikor valamit elszúrtam. Zack úgy volt vele, hogy senki másé nem lehetek csak az övé, ha ez az ára, hogy vele maradjak, akkor ezt tette velem. Azzal ő nem számolt, hogy ő megcsal és nem a hátam mögött csinálja ezt, mert többször is láttam idegenszámok hívják őt, de mindezt le kellett nyelnem. Eleinte se hittem el, hogy ilyen történhet velem, hogy megtaláljam az igazit egyből, aki velem akar örökké élni. Amikor még nem éltünk együtt, akkor kihúzott a csávából felépített, de nem gondoltam volna, hogy azért, hogy összetörjön. Az örökös fenyegetései, az, hogy megvert, és állandóan takargatnom kellett a testemet, mivel mindig volt rajtam valamilyen seb, vagy azzal, hogy megvert, vagy azzal, hogy megerőszakolt olyan szinten. Belefáradtam ezekbe a dolgokba, és ezt a megoldást tartottam a legjobbnak.

Álmosan lefeküdtem az ágyamba, és már csak arra keltem, hogy reggel fél 6-kor csörgött az órám. Nagyon fáradt voltam, legszívesebben aludtam volna még vagy 5 órát, de tudtam, hogy nem lehet, mert másnap estig be kellett érnem a koliba, hogy megkaphassam a szobát, amit kértem. Lezuhanyoztam megint, majd megittam egy energiaitalt, hogy valamennyire felébredjek. Napi rutinommá fog válni az, hogy megcsináljam szépre magamat. A hajam göndörön omlott a vállamra, az arcomat szépre kifestettem, majd a kontaktlencsémet beraktam. Végignéztem milyen ruhákat is raktunk össze Lucyval és végül farmer, pólónál maradtam. Végignézem magamon, és egy teljesen más ember nézett vissza rám.  

Beszálltam a kocsiba, és csak az az egy bajom volt, hogy egyedül voltam a gondolataimmal. Már így is hosszú utat tettem meg, de még nagyon sok hátra van. Nem volt annyira meleg, hiszen még csak április volt. Bekapcsoltam a rádiót, és csak hajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Délben megálltam, hogy pihenjek egy kedveset beültem egy étteremfélébe, hogy egyek, mert már iszonyatosan korgott a gyomrom. Szeretem az éttermeknek a napi akciós menüt. Mindig szerettem, de most tudtam a legjobban megbecsülni, mert sok volt, hamar kihozták és olcsó is. Elég sok pénzzel indultam el, de tudtam, hogy ez egyszer el fog fogyni, és még nagyon sok mindenre kell költenem. Már alapból a benzin, hogy a célomhoz eljussak, az új iratok megcsináltatása, kollégium, ruhák, tankönyvek, és még sorolhatnám.

Egy nagyobb városba ettem, hamar kihozták a menüt, és fél óra alatt megettem mindent, így még úgy gondoltam belefér, ha kóborlok egy keveset, hiszen nagyon sokat ültem eddig. Bementem egy ruha boltba, ahol nézegettem magamnak pár ruhát. Az az igazság, hogy nem sok dolgot hoztam magammal, ezért még bugyit is kell majd vennem, és lassan el kell kezdeni a vásárlást, mert, ha ott leszek már a kollégiumban, akkor nem erre lesz időm. Nézegettem ruhákat, és csinosak voltak, de mégsem éreztem őket magaménak, mert nem az én stílusom, de megerőltettem magamat, és vettem egy két szép ruhát. Kimentem a boltból és megpillantottam egy könyvtárat. Vasárnap volt, ezért nem gondoltam volna, hogy nyitva van, de ki volt nyitva. Igaz egy óra múlva zárt, de pont jó ötletnek találtam, hogy benézzek, és az interneten szétnézzek. Mivel a közösségi portálaimra nem léphettem be, ezért rákerestem a városi honlapra, ahol különféle baleseteket mutattak, és eltűnt személyeket. Kíváncsi voltam, hogy vajon keresnek-e? Vagy nem érdekli senkit, hogy eltűntem? A legelső kiemelt cikk elején én virítottam.

Figyelem!!

A képen látható személy, Jessica Alamaba (22) szombat kora délután eltűnt! Hosszú egyenes barna haja van, mosolygós arcú, vékony alkatú. Az eltűnése napján fekete inget, kék farmert és sportcipőt viselt. Utoljára egy kis boltban látták utoljára. Eltűnésének oka ismeretlen, lehet elrablás áldozata lett, vagy bűncselekmény áldozata. Kérjük, aki tud, róla valamit jelezze! Tel:0251569685 email: fokapitanysageltuntek@ffjkl.com

Állami Rendőr főkapitányság

Kicsit ledöbbentem a dolgon. Furcsa volt a saját képemet látni, ahogy eltűntnek nyilvánítanak. Egy könnycsepp kicsordult a szememen, de durván letöröltem. Gyorsan kikapcsoltam a gépet, megköszöntem a könyvtárosnak és siettem a kocsihoz. Nagy levegőt vettem beültem a kocsiba és elkezdtem bőgni, de nem kicsit, hanem zokogtam. A tüdőm rettentően fájt a sírástól, a szemeimen éreztem, hogy bedagadtak, a szám is olyan volt, mintha felpumpáltattam volna. Abba akartam hagyni a sírást, de nem ment. Rossz dolgok jutottak eszembe. Az, hogy nem kellene ezt tennem, hogy így össze fogok roppanni, az, hogy ezt egyedül nem fogom tudni megoldani, nem vagyok ehhez elég erős. Csak sírtam, és sírtam. Nagy levegőt vettem és megtöröltem a szememet. Megnéztem magamat a tükörbe és arra jutottam, hogy borzalmasan festek. Beindítottam és nagyon hangosra vettem a rádiót, hogy elnyomja a gondolataimat. Az irányítást már nem én vezettem, hanem a szívem.   

I. fejezet

Tudtam, hogy ez az a nap. Már hónapok óta terveztem, tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben fog menni, mert most egy hibát se vétettem. Úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendbe lenne, de közben az agyam mindig máshol járt, és egy eszelős tervet találtam ki. Hogy mégis mit?

Amikor az ember azt hiszi, hogy megtalálta a szerelmét, akivel mindent meg tud osztani, de egyszer csak jön a pofon, akkor döbbensz rá, hogy ez nem így van, akkor már régen nincs kiút.

Van egy barátom, Zack, akivel középiskolás koromban ismerkedtem meg, végzős koromba jöttünk össze, nagy volt a szerelem, a legjobb formáját mutatta mindig nekem. Hittem minden egyes szavának, és bedőltem a trükkjének. A ballagásom napján megkérte a kezemet én persze boldogan igent mondtam, eddig minden jó és szép volt, összeköltöztünk egy kisebb lakásba, és akkor történtek dolgok. Dolgok, amiket még mindig nem értek, de lehet nem is kell értenem. Eleinte csak egy-egy durvább hozzászólás, majd erősebb mozdulatok, és idővel ez mind durvább lett. Észrevettem, hogy idegen számok hívják, akkor eltűnik mellőlem, volt, amikor el is ment majd visszatért és nem mondott semmit, és, amikor rá kérdeztem csak leordított. Ekkor már úgy voltam vele, hogy na, jó akkor hagyjuk ezt a kapcsolatot és szakítok vele, de akkor olyat tett, amit soha nem gondoltam volna. Megvert és azt mondta soha többet ne mondjak ilyet neki, mert legközelebb rosszabbul járok. Persze ez után rögtön elmentem a barátaimhoz elmondani nekik, hogy valamit tenni kell, de amikor visszamentem a lakásba hencegve nekem állt, hogy többé ne merjek semmi ilyet mondani a barátaimnak, mert ő tudja, hogy hol vagyok, mit csinálok, és mit mondok. Ez után nem vert meg, hanem megerőszakolt. Tudtam mi volt a terve, teherbe akart ejteni, hogy örökké vele maradjak. Folyamatosan bántalmazott, mindig tudta hol vagyok, kivel, és mit csinálok.  Megpróbáltam tőle elszökni, de nem ment. Ekkor úgy döntöttem kezembe veszem a dolgokat.

Két éve járok az egyetemre a programszervező informatikusképzésre, és tudtam egy két dolgot, hogy hogyan követ le, és min keresztül. Azt is tudtam, hogy az egyetemen biztonságba vagyok, amit interneten nézegetek, mert a rendszerbe nem tud belépni. A tervem egyszerűen az volt, hogy eltűnjek onnan, és soha ne térjek vissza. Ebben nem akadályozott semmi. Se a család, de a barátok. A szüleim mindig utaznak, ha akarnának akárhol megkereshetnének, de nem akarják.

Pontosan fél éve ment a játék, hogy ezt csinálja vele, és mára már mindent elterveztem. A tervemet egy valaki tudta, és ez az egy valaki a legjobb barátnőm, Lucy volt. Senki másban nem bíztam, mert új személyazonosságot akartam magamnak.

Az egész napomat pontról pontra végigvettem, hogy mit fogok csinálni. Hétfőtől péntekig iskolába jártam, hétvégente pedig munkába szoktam menni, de mára szabadnapot kaptam. Ezt nem mondtam el Zack-nek, mivel, akkor ő is azt kért volna, és akkor a tervemnek annyi. Azt kell tudni, hogy Zack otthon dolgozik, számítógépekkel foglalkozik nagy tudása van, de nem ért annyira a dolgokhoz, mint én, mert ő csak összerakja őket és végigfuttat pár programot rajta.

Reggel pontban 7-kor megcsörrent az óra, és kimásztam az ágyból, mert Zacknek mindig kávét és kaját kellett csinálni, megcsináltam neki, amíg ő lezuhanyozott.

-Mi van bébi nem mész dolgozni?- kérdezte tőlem furcsálva, hogy miért vagyok még mindig otthon.

-Szabadnapot kaptam, nem mondtam?- játszottam a hülyét.

-Nem, bébi. Remélem tudod, hogy egész nap itthon maradsz- seggemre csapott, majd elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ez lesz rá a reakciója.

-Persze édes, már kész van a napi teendőm a mai napra mindjárt leírom és oda adom neked- kacsintottam rá.

Azt gondolod, hogy jó fej az édesem? Tévedsz, ez csak az álca, vagy egy jól elkapot pillanat. Tervem az volt, hogy reggel egy órát otthon töltök takarítás céljából, meg összeszedem magam, majd fodrászhoz megyek, ezek után bevásárolok, haza jövök, és főzöm a kaját. Ebbe a tervbe még Zack is benne volt, hogy véghezvigyem, csak a fordulatot nem tudta. Fodrászhoz azért megyek, mert új külsőt kell nekem faragni, vásárolni meg azért, hogy legyen az útra egy kevés kajám.

-Mi ez a ruha bébi? Még eddig nem láttam rajtad, talán új?

-Most vettem, szép?- kérdeztem tőle. Tudtam megint mi a terve, ha új ruhát lát, és elmegyek, akkor mindig jó erősen megölel, és elenged. Ez pedig nem más, mint a csodás aprónyi mikroport, nyomkövetővel. Fél év alatt ki tanultam a trükkjeit és mára már mindegyiket tudom kezelni.

Kiléptem az ajtón majd beszálltam az autóba, nagy levegőt vettem tudván, hogy ebbe a házba többé nem teszem be a lábam. Kicsit meginogtam, mert itt éltem 2 évet a „vőlegényemmel”. A legnehezebb az volt, hogy hordanom kellett az eljegyzési gyűrűt még akkor is, amikor megvert, megerőszakolt, felpofozott, megcsalt. Majdnem visszafutottam, hogy nem menekülök el, de akkor megláttam a kezemen a nagy sebet, amit ő okozott nekem, hogy a forró vizet rám öntötte. Beletapostam a gázba, és a fodrászig meg sem álltam. Direkt olyan fodrászt választottam, aki nem kérdez, csak csinálja a dolgát. Megmutattam neki a képet, amilyet szeretnék, szerencsémre nagy volt az alapzaj és, ha hallgatta is Zack nem hallotta, hogy mi történik körülöttem. Hosszú egyenes barna hajamat kiszívattam amennyire csak tudtam, és bedaueroztattam. A változás meglepően jó lett, és én sem ismertem fel magamat a tükörből. Megköszöntem a munkát, és mielőtt kiléptem volna a szalonból a fejemre húztam egy hasonló parókát, mint amilyen eredetileg volt a hajam, kis változással. Egyből írt nekem barátocskám, hogy fotózzam le a hajam, mivel nem volt olyan nagy változás csak egy kis színváltozás a parókán, ezért elhitte, hogy olyan sokáig voltam bent. Utolsó állomásom jött a bolt, a legjobb barátnőhöz, aki segített mindenben. Mielőtt a boltnál kiszálltam volna az autóból leszedtem magamról a mikroportot, ott hagytam a telefonomat, de előtte még írtam Zacknek egy sms-t, hogy itt vagyok a boltnál és sok puszi. Kivettem a táskámat, amibe a legfontosabb dolgok benne voltak.

Bementem a boltba és egyből barátnőm fogadott, aki ott dolgozott, és egy olyan helyre vitt, ahol nincs kamera.

-Na kincsem rakd ezt be a táskádba, nagyon vigyázz magadra van benne egy eldobható telefon, rágcsa, képek rólunk, öööm rágó –nevetett Lucy – Édesem nagyon fogsz hiányozni, amint lecsengett az eltűnésed elmegyek hozzád megígérem!-mondta nekem barátnőm és jó szorosan megölelt.

-Szeretlek Lucy ne felejts el sose, jó?

-Én is szeretlek édes, na nyomás mielőtt az a fasz rájönni, ja és a többi a megbeszélt helyen- nevetett könnyes szemekkel és útnak indított.

Nagy levegőt vettem egy két dolgot vettem, ami szükséges lesz az útra. Kint a parkoló egyik eldugottabb részénél volt egy kocsi, ami csak rám várt. Egy régi roncs volt, de pont ez volt a lényeg, hogy el tudjak azzal tűnni. Azt szerettem ebbe a boltba a legjobban, hogy itt nincs minden bekamerázva, így simán beültem a kocsiba, levettem a parókát, beraktam a kontaktlencsét, óvatosan átöltöztem és elindultam. Borzasztóan be voltam fosva, de, ami ezután jött..

ha tetszett kérlek jelezd:) örülök, hogy az oldalamra tévedtél:)

Prológus

Amikor azt hiszed, hogy itt a vég nincs tovább, egy olyan életet kell élned, amilyet te sosem akartál, akkor jön egy fordulat. Egy fordulat, ami mindent megváltoztat. Az életemet mindig is unalmasnak tartottam egy pontig, de, amikor az a pont eljött, hogy már korántsem unalmas, akkor mindent megtettem volna, hogy visszatérjenek a dolgok. De ez az élet. Kiskoromba azt hittem még léteznek a tündérmesék, de lassan rájöttem, hogy az első csóknál nem libben fel a láb, az első szerelmem nem mindig boldog, és az élet nem tejfel, hanem kemény és mocskos. Mindenki a maga hasznát nézi, és a másikat a földig tiporja, hogy előre lépjen, velem valami hasonló történt. Hittem, hogy mindenki jó és mindenki aranyos, de egyszer csak azt vettem észre, hogy menekülnöm kell az ellen, aki egykor a szerettem volt, mára már az ellenségem. Megkeserítette az életemet és szó szerint egy másik életbe menekültem.